A kutyasuliban is nyári szünet volt, de azért az élet nem állt meg. A nagy hőség miatt edzeni csak visszafogottan tudtunk, versenyeken viszont annyi plecsnit, táblát, és miegyebet nyertünk, hogy össze se tudom számolni.

Búcsúzunk. Idén már másodszor. Egyesületünk és a magyar agility „nagy öregje”, Ambrus ma Zserbó után indult, és átkelt a Szivárványhídon….

Kimaradtam. Sok mindenből kimaradtam, ez a helyzet. Gazdi nem ért rá, én meg nem tudok vezetni. Még szerencse, hogy a többiek beszámoltak mindenről, és persze kaptam képeket is, amikből hoztam néhányat, hogy ti is lássátok: okom van morogni, amiért nem mentünk.

Na jó, nem is Mizéke, hanem Mimóza. Mimi. Mimó. Vagymi. Örökbefogadtuk. Elmesélem…

Érkezett néhány új fotó a Kupáról, hála Anettnek, és született egy remek videó is, ami Zsófi munkáját dicséri. Bár felkerültek a linkek több helyre, mondtam Gazdinak, hogy tegyük ki ide is, az eredményekkel együtt, így később sem kell keresgélni, ha meg akarom nézni, ki milyen ügyes volt. Mert mind azok voltunk, akkor is, ha a gazdijaink rossz helyre mutogattak. Mi, kutyák zseniálisak vagyunk, ebből próbálunk átadni valamit a kétlábúaknak.

Jó nézelődést!

Eljött ez is. A KUPA napja. Persze addigra mindenki elfáradt a szervezésben, meg a ballagásban. Merthogy a Kisgazdijaim pont a kupa előtti napon ballagtak az oviból. Gazdi rommá bőgte magát, hogy már milyen nagyok, és talán emiatt – tőle egyébként teljesen szokatlan módon – nem stresszelt. Azt mondta, túl fáradt hozzá.

Kisgazdi1 vette észre. Illetve ő is csak a sebet a szakállamban. Gazdi frászt kapott, nem bírta eldönteni, hogy ez szemölcs, vagy már megint AZ…

Kissé besűrűsödtek az események, Gazdi pedig nehezen tartja velem a lépést.

Volt ugye Medivid Kupa Gyulán, volt bemutatónk, közben pedig zajlik a DASzE Kupa szervezése, ahogy az már lenni szokott, az utolsó pillanatokban felbukkanó nehézségekkel.

Na de haladjunk sorban.

A címből is láthatjátok, nem unatkozom.

Valami nyuszit magyaráznak a Kisgazdiknak Gazdiék. Meg ünnepet.

Megint szemizé volt a kutyasuliban. Szóval edzés, csak egy olyan edzővel, akit még soha életemben nem láttam. És még meg is simogatott…

Gyászol a DASzE. Az egyesületünk egyik alapító ebe, Zserbó tegnap itt hagyott minket…

Egyre melegebb van odakint. Az egész családomról lekerült a csizma meg a télikabát. Gazdi ma elültetett egy csomó virágot az erkélyen. Szóval: tavaszodik.

Legutóbb teljesen szokatlan edzésünk volt. Szokatlan, de nagyon jó.

Már az indulás sem a szokott rendben zajlott. Az még rendben volt, hogy Zsuzsi vitt ki minket, ilyen volt már máskor is. De felvettünk még másokat is, szóval a végén tele volt a KicsiKocsi. Ez nem szóvirág, tényleg kicsi. Mondta is Gazdi, amikor elment mellettünk egy fehér limuzin, hogy azzal kéne mennünk, kényelmesebb lenne.

Írtam a múltkor, hogy versenyezni készülünk... A Tordas Kupa utolsó téli fordulóján vettünk részt. Én aggódtam, mert Gazdi mostanában hamar kidől, és fél 5-kor indultunk (reggel), Gazdi meg aggódott, mert a palánkot hónapok óta nem láttam.

Súlyosan le vagyok maradva mindenféle beszámolókkal, be is húztam a farkam, úgy szégyellem magam. Mentségem annyi van, hogy Gazdi nem enged egyedül számítógépet használni. Neki viszont nincs mentsége. Hacsak az nem, hogy újabban már akkor elalszik esténként, amikor a Kisgazdikat altatja. Beláthatjátok: alvás közben nem fog gépelni.

Minden esetre hoztam a legfrissebb híreinket…

A Szilveszter nem a kedvenc ünnepem. Ahogy négylábú társaim jó része sem rajong érte.

Félünk a petárdáktól.

Mondtam én, hogy lesz még buli…

December 27-én évzáró vacsora volt. Bizony, nem kinti-seggfagyasztós (állítólag az is lesz), hanem rendes, éttermi eszem-iszom, ráadásul kutyás helyen. A négylábúakat végül csak én képviseltem, de az étteremben ( https://www.facebook.com/HonfoglaloEtterem?fref=ts ) szokás szerint szívélyesen fogadtak. Ismernek, mint a rossz pénzt.

Tegnap este a karácsonyi fényárban pompázó belvárosban pompáztunk mi is a haverokkal. Falkasétát tartottunk, ott volt ugyebár szerénységem, Rudi haverom, Cash és Jazz, Bizsu, Tiara és Quimby. Na meg a Gazdik, és persze a Kisgazdik.

Gazdi teljesen elkanászodott, "nem ér rá " írni mostanában. Ígérem, ráncba szedem (ez lesz az egyik újévi fogadalmam, de az egy másik poszt lesz).

Ahogy azt már előre jeleztem, tavaszig Józsán, a Tamás tanyán ( http://tamas-tanya.hu/) "lakunk". Jó kis hely, leszámítva az óriási kutyákat (lovakat - Gazdi), tőlük félek, és ezért meg akarom harapni őket. Kisgazdik imádják a helyet, vannak nyuszik, macskák (mind megkergetném, ha Gazdi hagyná).

„Anya, az emberek miért dobják ki az utcára a kutyákat?”

A kérdést tegnap este tette fel Kisgazdi1, vacsora közben. Vasárnap óta törhette ezen a fejét, de csak most kezdett beszélni róla.

De ne szaladjunk ennyire előre….

Gazdi nyűgös. Hiába van novemberhez képest kellemes idő (napok óta ugatom neki, hogy ezzel az erővel havazhatna is), ő csak vacog. Nem tudom, mi lesz így vele tavaszig.

Félreértések elkerülése végett: nem egy dögös kutyacsajjal volt találkám (ehhez elég töketlen vagyok), hanem Gazdiékat kísértem el a randijukra.