Tavasz van

Egyre melegebb van odakint. Az egész családomról lekerült a csizma meg a télikabát. Gazdi ma elültetett egy csomó virágot az erkélyen. Szóval: tavaszodik.

A tavasz pedig két dolgot jelent a DASzE életében: a bemutató-szezon kezdetét, és költözést. A költözésben most nem vettünk részt, így csak annyiról tudok beszámolni, hogy szép nemzeti ünnepünk, március 15. tiszteletére hazacuccolt az iskola Józsáról. Mostantól a szokott helyen, a Kéknyelű utcán tartjuk az edzéseket.

Ezúton is köszönjük a téli edzés-lehetőséget a Tamás Tanyának, októberben találkozunk.

Az év első bemutatójáról már részletesebben be tudok számolni, ugyanis ott voltam. Tavalyhoz hasonlóan idén is a József Attila Általános Iskolában kezdtünk. Szokás szerint jó móka volt, sokan voltunk. Nem kezdem el felsorolni, nézzétek meg a képeket, látni fogjátok, kik voltak ott.

Maga a bemutató a szokott módon zajlott: engedelmeseztünk, trükköztünk, és lehetett jönni simizni. Engem persze csak módjával, de azért kezdem sejteni, hogy nem akkora katasztrófa, ha Gazdiékon kívül más is hozzám akar nyúlni. Csak ne legyenek egyszerre egynél többen, és kapjak érte kaját. Mondjuk sajtot.

Természetesen fotózkodtunk is, elővettük a legszebbik mosolyunkat, és persze a gyerekeknek is a trükkök legjavát mutattuk meg.

Persze így is adódtak sajátos helyzetek. Molly például meg akart enni. ENGEM. Kiütött Gazdi kezéből egy darab pogácsát, mire persze Zsófi, a gazdája azonnal rendre utasította. Én kihasználtam a helyzetet, és megettem a pogit. Molly meg totál kiakadt, vicsorgott és ugatott, hogy mit képzelek ÉN, hogy MEGESZEM, amit Ő ÜTÖTT KI ki az ÉN GAZDIM kezéből. Büntibe lett téve, még szép.

Aztán ott volt Póker. Gazdi vigyorgott, hogy tavaly nyáron még nem lehetett minket egy légtérbe engedni, ment a morgás, meg a bunyó, most meg országos cimbik vagyunk. Nem tudom, mi olyan mosolyognivaló ezen, tavaly óta Pókernek is benőtt a feje lágya, plusz meg is lett nevelve. Na meg engem is lemorgott Gazdi egy párszor, hogy viselkedjek.

Külön meg kell még említenem Kírát, aki a legkisebb volt köztünk. Meg a gazdija is. Utcáról felszedett lelenc, mindenki el van tőle olvadva, hogy milyen cuki. Én ugyan jobban bírom a felnőtteket, legalábbis kutyában, de azt el kell ismernem, hogy ügyesek voltak.

PaisGazdi meg a Kisgazdik is ott voltak. PasiGazdi kapott kölcsönkutyát, vele dolgozott, a Kisgazdik meg nézelődtek. Illetve Kisgazdi1 találkozott pár osztálytársával, úgyhogy fél füllel hallottam, hogy végig nekik magyarázott, melyik kutya milyen fajta, hogy hívják, meg ilyesmik.

Szerintem mindenki jól érezte magát. Én mindenképp, sajtos párizsi volt a jutalomfalat.

Pacsi:

Drazsé

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.