Írtam a múltkor, hogy versenyezni készülünk... A Tordas Kupa utolsó téli fordulóján vettünk részt. Én aggódtam, mert Gazdi mostanában hamar kidől, és fél 5-kor indultunk (reggel), Gazdi meg aggódott, mert a palánkot hónapok óta nem láttam.

Cash és Jazz vittek el minket a versenyre. Na jó, nem egészen, megengedték a gazdijuknak, hogy vezessen, mi meg szunyáltunk Tordasig. Ginny és Quimby már ott voltak, ők még korábban indultak, mint mi.

Szépen letáboroztunk, Gazdi regisztrált (az meg mi?), sétáltunk kicsit, aztán kezdődött a verseny. Az első futamunk hibátlan lett, de Gazdi erősen túlaggódta a dolgot. Sokkal gyorsabbak lehettünk volna, ha nem annyira biztonsági játékos. Szó se róla, így is hibátlan lett, negyedik helyen végeztünk. De Gazdinak sokkal jobban kell bíznia bennem legközelebb. Meg tudom csinálni.

A második futamnál viszont bekövetkezett az, amitől Gazdi tartott. Palánk. Én pedig tényleg nem mentem fel. Harmadik, sőt negyedik nekifutásra sem. A pálya többi részével nem volt gond, de az a palánk… Gazdi visszanézte az egészet videón, azt mondta, ő is nagyon túlszaladt, de legalább tudjuk, hogy ezt legközelebb nem így kell. Meg persze a rutinosabb versenyzők elmondták Gazdinak, hogy is kell(ene) ezt csinálni.

Miután lefutottunk mindent, kimentünk kicsit sétálni, aztán bemehettem a boxba pihenni, Gazdi pedig szurkolt a többieknek.

Az A1-es futamokon Ginny és Cash is érdekelt volt. Ginnyék első futama kizárással végződött, viszont a második futamban életük első hibátlanját hozták össze Zsuzsival. Nagy volt az öröm, harmadikok lettek.

Aztán jött Cash és Edit. A kicsi manó beteg volt mostanában, kiderült, hogy allergiás. Szóval sokáig volt rosszul. Szerencsére most már sokkal jobban van, és jó a kedve is. Nagyon sok nehézségen vannak most túl, és nagyon szurkoltunk, hogy ügyesek legyenek.

Az első futamukat egy váratlan esemény zavarta meg: Edit elesett. Megbotlott egy kúszórögzítőben. De még így is nagyon szépen futottak. A második körük még jobban sikerült: becsúszott ugyan egy szlalomhiba, de a második helyen végeztek, kaptak bögrét.Az eredményhirdetés tök vicces volt, ha tudnék röhögni... Gazdi megvárta, amíg elmondják, ki lett a minik között a harmadik, majd elindult visszafelé, azt hitte, a szlalom miatt Cashék nem lettek dobogósok. Volt nagy csodálkozás, meg futás vissza fényképezni, amikor bemondták őket a második helyen. Ugye. A bizalom....

A futamok között jókat sétáltunk, lehetett szaladgálni. Jól el is fáradtunk. Quimbyéket már nem láttuk, elég késő este kerültek sorra, de ők is futottak egy hibátlant.

A hazautat a magam részéről végigaludtam Gazdi lábánál. Le is fényképezte (paparazzo, fúj), meg Cashéket is, ők a hátsó ülésen húzták a kutyabőrt egy kupacban.

 Szóval megint tök ügyesek voltunk. A palánk meg…majd haverkodunk.

A bejegyzés trackback címe:

https://agility-debrecen.blog.hu/api/trackback/id/tr897153289

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása