Szeminárium Bíró Zsófival

Legutóbb teljesen szokatlan edzésünk volt. Szokatlan, de nagyon jó.

Már az indulás sem a szokott rendben zajlott. Az még rendben volt, hogy Zsuzsi vitt ki minket, ilyen volt már máskor is. De felvettünk még másokat is, szóval a végén tele volt a KicsiKocsi. Ez nem szóvirág, tényleg kicsi. Mondta is Gazdi, amikor elment mellettünk egy fehér limuzin, hogy azzal kéne mennünk, kényelmesebb lenne.

Amikor kiértünk a suliba, már sokan ott voltak. Mit mondjak: tömeg volt. Legalábbis szerintem. Kevesebben szoktunk lenni. És egy csomó ismeretlen kutya és Gazdi is volt.

Ahogy a gazdik elkezdtek pályát építeni, az is feltűnt, hogy nem Zsuzsi, és nem Kati vezényli a műveletet, hanem valaki más. Lassan leesett, hogy ez lehet az, amiről Gazdi már hetek óta beszél. Hogy „Bíró Zsófi” meg „szeminárium”. Kíváncsi voltam, mi lesz.

Az elején nem sok dolgom akadt. Zsófi vezetésével a gazdik bemelegítettek. Volt, aki nehezen bírta szusszal (hiába, mi kutyák ebben jobbak vagyunk), de becsületükre legyen mondva, végignyomták.

Aztán jött a pályabejárás. Ez a szokottól eltérően most hosszú ideig tartott. Alaposan megbeszélték a pálya egyes szakaszait. Zsófi sok apró részletre felhívta a figyelmet. Elmagyarázta, hogyan fusson az, akinek „távirányítós” kutyája van, és hogyan az, akinek még kísérni kell a kutyáját.

Mire a végére értek, már nagyon fáztam, szerencsére Gazdi kihozta a pulcsimat. Jó volt, hogy rám adta, mert még sokáig üldögéltünk ott. Először a maxik futották le a pályát, a kisebbek vártak a sorukra.

Sejtettem, hogy máskor már aludni szoktunk ilyentájt, de nagyon lelkes voltam. Gazdi is, de elég nehéz volt a pálya. Zsófi nagyon sokat magyarázott Gazdinak, hogy hogyan is adjon nekem egyértelmű jelzéseket. És türelmes volt, le a kalappal, amikor sokadszor rontottuk el ugyanazt, akkor sem jött ki a sodrából. Gazdi meg itt-ott csak csodálkozott, hogy „jé, mi ezt is tudjuk?” Merthogy olyan dolgokat is csináltunk, amit korábban soha.

Mire végeztünk, mindenki nagyon elfáradt és összefagyott, de szerintünk érdemes volt. Mindenkin látszott, hogy jól érezte magát. Tulajdonképpen az összes kutya és gazdi kitett magáért, mindenki igyekezett a legjobb formáját hozni.

Gazdi külön megdicsért, amiért nem akadtam ki a sok ismeretlen arcon. Merthogy a sok idegent nehezen viselem. Most nem zavart, nem is tudom, miért. Talán mert mindenki olyan lelkes volt. Rám ragadt a hangulat.

Gazdi most azon búslakodik, hogy nem lehetett normálisan fényképezni, mert sötét volt, de azzal vigasztalom, hogy nyáron, ha egész napos szeminárium lesz, majd bepótolja. Én remélem, hogy tényleg lesz egész napos is, mert nagyon jó volt. Sokat tanultunk, rövid idő alatt.

Pacsi mindenkinek, aki ott volt, és a hideg ellenére kitartott. És külön pacsi (sőt, kettő) Zsófinak, aki begipszelt karral is türelmes volt, biztatott dicsért, segített. Részemről máskor is tarthat ilyen szokatlan edzést (Gazdi azt üzeni, hogy inkább nyáron).

Drazsé

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.