Évzáró vacsi

Mondtam én, hogy lesz még buli…

December 27-én évzáró vacsora volt. Bizony, nem kinti-seggfagyasztós (állítólag az is lesz), hanem rendes, éttermi eszem-iszom, ráadásul kutyás helyen. A négylábúakat végül csak én képviseltem, de az étteremben ( https://www.facebook.com/HonfoglaloEtterem?fref=ts ) szokás szerint szívélyesen fogadtak. Ismernek, mint a rossz pénzt.

Mivel PasiGazdi intézte az asztalfoglalást, jó „házigazdához” illően kicsit előbb érkeztünk, de az étterem előtt majdnem visszafordultam. Ott állt ugyanis DokiNéni! Rögtön Gazdi lába mögé menekültem, és hiába akart jutalomfalattal odacsalni magához, egy picit sem mentem közelebb. Még a végén megszúr. Azt szokott.

Hamarosan megérkeztek a többiek, bementünk, leültünk. Szerencsére DokiNéni az asztal túlsó végére került, jó messze.

Egyszer került még a közelembe, amikor Gazdival dumáltak, én Gazdi széke alá bújtam. Biztos, ami biztos. Kicsit morogtam is, amikor DokiNéni felém nyúlkált. Nem láttam nála tűt, de inkább neeee. Gazdi meg röhögött, hogy nyúl vagyok. Nem vagyok nyúl, csak óvatos. Elvégre már töketlenítettek, kaptam infúziót, amikor beteg voltam, és tűpárnát csináltak belőlemn, annyi szúrást kaptam. Vajon most mit találtak ki?

Nem tudom, mi volt jó ebben a buliban, én nem kóstolhattam végig minden kaját, az tuti. De az emberek jól érezték magukat, bezabáltak, és beszélgettek. Kisgazdi2 némileg balhés volt, még a pincért is megfenyegette: „5 perc múlva legyen itt a levesem, vagy lebontom ezt a házat”. Gazdinak égett a feje, és megfogadta, hogy többet sehova nem viszi magával. Tény, hogy velem jobban jár, ha DokiNéni nincs ott, teljesen kultúrkutya vagyok.

Persze később Kisgazdi2 is helyrebillent.

Jó későn mentünk haza, a Kisgazdik már nagyon álmosak voltak. Én is, másnap egész délelőtt nyomtam a kanapét.

Az új évre azt máris megfogadom, hogy legközelebb lejmolok magamnak is a sok finomságból. És persze várom a kinti bulit, ott mégis csak több lehetőségem lesz rohangálni, és bandázni a haverokkal.

Íme a képek, az utolsó hármat szigorúan tele gyomorral és erős idegzetűeknek ajánlom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.