Annyi minden zajlik mostanában, hogy hiába ugattam Gazdinak, nem ért rá bepötyögni magvas gondolataimat.
Magyarázta, hogy „iskolakezdés” meg „ovikezdés”, amiről fogalmam sincs, hogy micsoda, csak azt látom, hogy Gazdiék elrohannak reggel, és hazajönnek délután. Plusz Gazdi mindenféle listákkal rohangált hosszú ideig, és sápadozott, hogy a Kisgazdik mind kinőtték a cipőjüket. Emlegetett még tornacipőt, füzeteket és ceruzákat is. Ja, meg tankönyveket (de ezt végképp nem tudom, micsoda).
És ha ez nem lenne elég, az utóbbi időben a DASzE háza táján is ugyancsak zajlik az élet. Mindjárt itt a KUPÁCSKA, amitől mindenki iszonyatosan lelkes és pörög. Még lehet nevezni, szóval aki még nem tette, az gyorsan tegye meg.
Meg hát az edzések is ugyancsak érdekesek voltak mostanában.
Tegnap például esőben edzettünk. Eddig nem szerettem az esőt, most nem nagyon zavart. Tökre elugráltam volna még, de Gazdi az utolsó körünknél megcsúszott, majdnem elesett, és akkor azt mondta, elég volt. Puhány alak. Amúgy vicces volt, hogy az összes kétlábú ugyanott csúszott meg.
Biztos ami biztos, még hemperegtem kicsit a vizes fűben. Aztán jött a nemszeretem-meglepi: amikor hazaértünk, megfürdettek. Így néztem ki a kádban:
Mellesleg tegnap bemutatóztunk is, végre szupersztárságunkhoz méltó helyen: egy művelődési ház színpadán. Fantasztikusak voltunk, nem győztük utána fogadni a rajongók hódolatát.
Egy hete meg Kaszás Vera tartott egész napos szemináriumot. Ezen sajnos nem tudtunk részt venni, de a többiek elmondták, hogy nagyon klassz volt. A képeket elnézve tényleg. Állítólag mindenki sokat tanult, Vera és Kati egybehangzóan állították: hasznos és jó volt a szeminárium, tartunk ilyet máskor is. És persze újfent megállapították, hogy milyen jó csapat van minálunk.
Gazdi meg halálra röhögte magát a telefon és a gravitációs toalett esetén. Vera ugyanis egyszer csak elkezdte keresni a telefonját. Megcsörgették, ház izé…az a helyzet, hogy tényleg beleesett a budiba. Vera férjét Gazdival egyetértésben HŐSsé avattam, tekintve, hogy sikeresen kiszedte a telefont.
Feltételezem, hogy ezen kívül is történtek még vicces/érdekes dolgok, de ezt majd talán a többiek elmesélik. És persze itt vannak a képek, ezeken is látszik, hogy jól sikerült nap volt.
Voltak vendégeink is. Már kétszer is eljött hozzánk edzeni Gyuláról Marci és Orsi, négy kutyával érkeztek. Gazdi először jól leszidott, mert megmorogtam a kutyáikat (mit keresnek az ÉN falkámnál, az ÉN sulimban), de aztán megbékéltem a helyzettel. Az meg végképp vicces volt, amikor Travis (Marci egyik kutyája) az ugró ALATT bújt át. Valamiért ez egy ilyen nap volt, pár perccel később Amarok is megismételte a produkciót.
A végén volt csoportfotózás is. Vicces volt. Először Gazdi fényképezett, rám közben Tamás vigyázott. Aztán Tamás fotózott, de Dice eddigre elunta a dolgot, jobban érdekelte a Tamásnál lévő jutifalatos zacsi, úgyhogy őt külön meg kellett örökíteni. De jó csaj, jár neki a külön fotó.
Szóval láthatjátok: tényleg zajlik az élet. Gazdi izgul, mert versenyek jönnek, én meg igyekszem kipihenni magam, pont elég, ha ő idegbajos. De ha eltéved a pályán nem kap lángost, az tuti.
Pacsi mindenkinek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.