Szlalom és virsli

Szombaton kaptam virslit. Nem jutifalatnak, és nem is a vacsi mellé. Hanem csak úgy. Ennek, és csakis ennek köszönhető, hogy elnéztem Gazdi hűtlenkedését.

Nade haladjunk sorjában.

Ezen a napon már délelőtt kimentünk a kutyasuliba. Gazdiék jól felpakoltak, a szokott egy hátizsák helyett kettőt hoztak. Meg egy szatyrot. Jó illata volt mindegyiknek. Persze amikor kiértünk, szó nem volt holmi eszegetésről. Szlalomozni kellett. Sokat. Nem tudom, miért ilyen fontos ez, de Gazdi ragaszkodott a gyakorláshoz.

Persze ott voltak a borderek, meg az az őrült kecske, Rubin is. Nem bírom neki elmagyarázni, hogy ő nem kutya. Nem érti. Pacsit ad. Komolyan, teljesen kerge. Játszani akar velem. És hiába ugatok neki, hogy én nem akarok, menjen, keressen egy másik kecskét. Csak nyomul. Amikor bezártuk (el akarta csórni a kenyeret az asztalról), akkor meg felháborodva ugatott. Illetve mekegett. Vagy fél órát. És le akarta bontani a kerítést. Persze nem jött össze.

Később a Kisgazdik is futottak velem. Igaz, ők nem szlalomoztak, csak ugrani meg kúszni kellett. Hagytam őket érvényesülni, egyrészt mert jófej vagyok, másrészt meg Kisgazdi1 ezt kapta tőlem szülinapjára. És persze ha vele futok, akkor futok a többiekkel is. Tök jól elvoltam.

És ekkor történt. Felháborító volt. Gazdi. Az ÉN Gazdim. Futott. Egy. Másik. Kutyával. Griffel. Persze nem hagyhattam, amikor észrevettem, mi történik, berohantam a pályára, és próbáltam az öregfiút elmorogni Gazdi mellől. És ha ez még nem lett volna elég, PasiGazdi is futott vele. Jól meg is sértődtem.

Sértettségem egészen addig tartott, amíg el nem kezdtek virslit sütni. Először persze úgy nézett ki, nem lesz az egészből semmi. Ugyanis se Zsuzsi, se a gazdimék NEM HOZTAK GYUFÁT. Lúzer banda. Szerencséjükre Krisztián még otthon volt, és szóltak neki, hogy ha jön, akkor legyen már olyan jó, és hozzon valami tűzszerszámot, különben mindenki éhen hal.

Végül lett gyufa, és én is kaptam egy egész virslit. Persze ezt is csak azért, mert Gazdi béna volt, és beleejtette a parázsba. Minden esetre finom volt.

Volt még egy Zsömi nevű kutyus is, igaz, ő csak kicsit, de azért azt volt időm elmorogni neki, hogy ki itt a nagyobb fiú. Természetesen én, merthogy ő lány. Mindent összerázva cuki volt, jöhet máskor is, bár kajálni nem maradtak.

Zsömi. Zsuzsinak tökre bejött a csaj.

Délután aztán befutottak a többiek is edzésre. Ott már csak kicsit maradtunk, én még nem voltam nyűgös, de a Kisgazdik igen. Na meg Gazdi is. Kati forgolódós pályát rakott, és Gazdi azt mondta, szédül. Béna.

Azt azért elmagyaráztam Gazdinak, hogy virslit vihetünk máskor is, és nyugodtan el is ejthet egyet-kettőt. Remélem, megértette.

Pacsi:

Drazsé

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.