A nyaralásról kutyaszemmel

A Kisgazdiknak már egy ideje nyári szünet van. Ez azzal jár, hogy folyamatosan van társaságom, van kivel játszani. Meg azzal, hogy az eddiginél nagyságrendekkel többet „nyúznak”. Értsd: dögönyöznek, csikiznek, vakarják a hasam. Nem rossz móka, na. Pacsi a nyári szünet feltalálójának.

A legjobb móka persze akkor jött, amikor Gazdi meg PasiGazdi is szabadságolták magukat. Nyaralni vittek.

Arról persze fogalmam sem volt, mi az a nyaralás. Először csak azt láttam, hogy Gazdi kergeegér módjára rohangál, és pakol. Mindenféle ruhákat bőröndbe, táskába. Kicsit aggódtam is, hogy velem mi lesz. Aztán megnyugodtam, mert elővette az ÉN HÁTIZSÁKOMAT. Kicsit még szemlélődtem, de az aggódást befejeztem, tudtam, hogy nem hagynak itthon.

Aztán elindultunk. Az úton nem volt semmi különös, szunyáltam Gazdi lábánál. Aztán megérkeztünk. Meleg volt, nyűgös voltam, kicsit féltem is. Aztán beültünk a szálloda éttermébe. Pontosabban a teraszra, ebédelni, és rögtön érdekesebb lett minden, ugyanis megláttam két macskát. Természetesen nem engedték, hogy megkergessem őket. Nem értették, hogy nem én vagyok Frakk haverom, a macskák réme, én csak játszani akartam velük. Na mindegy.

Ebéd után becuccoltunk a szobába. Ami majdnem akkora volt, mint a lakásunk. Naná, két felnőtt négy Kisgazdi meg én: kellett a hely. A szomszédban lovak voltak, karámban. Be is kocogtam ismerkedni, de nem fogadtak túl barátságosan, meg Gazdi is balhézott, inkább kijöttem. Vadkacsák is voltak, de őket se kergethettem meg. Pedig csak pár tollat akartam emlékbe.

Ezekkel a kellemetlenségekkel együtt is klassz hetet töltöttünk Lajosmizsén. Túráztunk, fagyiztunk (én is kaptam, finom volt), sokat mókáztunk. Hazafelé beugrottunk Szarvasra, az agility táborba, fürödtünk a Kőrösben (VÁROM a táborozók beszámolóit, eddig csak Dice-ék küldték el).

Amikor hazautaztunk, nem gondoltam, hogy még nincs vége.

A hazaérkezésünk után pár nappal megint útra keltünk, ezúttal Gazdi nagypapájához. Már „csak” három gyerekkel, és Gazdi anyukájával (Mama).

Útközben megálltunk hajókázni valami Balaton nevű nagy vízen. Itt kicsit felhúztam az orrom, mert nem elég, hogy tömeg volt, még szájkosarat is kellett viselnem. Felháborító! Gazdi viszont tökre odavolt, merthogy ilyen borzalmas kínzóeszközünk nem volt, és aggódott, hogy nem engednek fel a hajóra. De amikor a jegyeket vették, akkor a pénztáros közölte, hogy tudunk venni náluk ilyen rémséget. Gazdi azt mondta, ügyes a BAHART. Vagy mi. A hajón egy csomóan dicsértek, hogy milyen szép és okos vagyok. A parton megint voltak KACSÁK. És megint nem kergethettem meg őket. De egyszer úgyis…

A Nagypapánál egyből otthon éreztem magam. Mindent felfedeztem, megkergettem a macskát (végre), átugattam a szomszéd kutyának, és amikor Gazdiék csavarogtak, Mama és Nagypapa agyon kényeztettek: kaptam egy csomó finom kaját. Gazdi persze morgott, hogy majd jól elhízok...

Ami nagyon nem tetszett: kétszer is megfürdettek. Találtam valami jó szagos cuccot a kertben, és sikerült kétszer is belehemperegni. Gazdi meg fújolt, hogy büdös vagyok. És megfürdetett. Pedig nem is voltam büdös. (Dehogynem. Macskasz@r lehetett. byGazdi)

Hazafelé megint kirándultunk, bár én már elég fáradt voltam. Felmentünk a Gellért-hegyre. Itt készült rólam sztárfotó is. Nem vicc: egy fickó lefotózott. Azt mondta, yorkshire terrierje van, és én meg annyira szépséges vagyok, hogy meg akar mutatni a családjának. Hiába, aki sztár…

Nagyon elfáradtam a végére, még most sem hevertem ki a kalandokat, de azt megállapítottam: nyaralni jó. Ha szépen kérnek, velük megyek legközelebb is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.