DASzE Kupácska

Biztos mindenki szidja már a felmenőimet, hogy még nem ugattam tollba a Kupácska élményeit. Jelentem: erről kizárólag Gazdi tehet.

Egyszerűen puhány. Azt mondja, még mindig nem pihente ki a versenyt. Nem is értem. Én végigaludtam a vasárnapot, és minden kerek. Ő meg magyaráz holmi főzésről, meg mosásról. Nade addig morogtam, míg le nem ült a géphez. Igyekszem mindent elmesélni, legalábbis ahogy én láttam.

Szombat reggel korán kelt Gazdi. És elkezdett PAKOLNI. Láttam, hogy hozza az „én” táskámat, tudtam, hogy megyünk valahova. Azt is éreztem, hogy valamiért ez a nap már, mint a többi, egy idő után már folyamatosan nyüsszögtem, hogy „menjünk már”. Gazdi rám szólt, hogy csend legyen, de hát azt nem lehetett.

Amikor kiértünk a pályára, már sokan ott voltak a csapatból. Ez megnyugtatott, örültem a haveroknak. Rudival kergetőztünk, amíg a gazdik ránk nem szóltak, hogy kicsit vegyük vissza a tempót. Persze rögtön bosszút álltam: találtam egy kupac macskasz@rt, és belehemperegtem. Gazdi próbált lepucolni, annyit ért el (őt idézem), hogy nem voltam olyan büdös, mint egy görény.

A kétlábúak kicsit még vacakoltak, valami otthon hagyott pályarajzról magyaráztak, de aztán valahogy csak elindult a verseny. Pályaépítéssel kezdtünk, pontosabban az emberek. Minket addig „leraktak”, én konkrétan a boxomban pihentem.

A megnyitó igencsak ünnepélyesre sikeredett. A Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola rézfúvós kvintettje megtisztelt minket azzal, hogy eljátszott egy részletet az Aidából. Gazdi teljesen odavolt, imádja a műfajt.

 Utána indult a kezdők versenye. Két futamunk volt. Nagyon jó kedvem volt végig, igazán élveztem a munkát a pályán. Gazdi ennek annyira örült, hogy az sem érdekelte, hogy kizárás lett a vége. Szerinte a rutintalanságunk miatt nem sikerült jól végigmenni, amiben lehet valami, ez volt a második versenyünk. Gazdi azt mondta, hogy neki most az volt a legfontosabb, hogy én ne féljek, ne zavarjon a tömeg. A többi nem számít.

Amikor lefutottuk mind a két pályánkat, Gazdi berakott a boxba. A további futamok alatt szaladgált pályát építeni, meg a Kisgazdikhoz, bár ők alapvetően PasiGazdi fennhatósága alá tartoztak aznap. Sőt, Gazdi még írnok is volt az A2-A3 futamok alatt (ilyet se csinált még).

Segítő kutyás bemutató is volt. Gazdinak nagyon tetszett, azt mondta, pár percben remekül összefoglalták, miért is jó és fontos a segítő kutyák képzése, és jelenléte azokban a családokban, ahol szükség van rájuk.

A futamok között folyamatosan húzták a tombolanyereményeket. Hála a támogatóinknak, nagyon sok klassz ajándék gyűlt össze. Gazdi nyert egy hátizsákot, ennek nagyon örült. Kisgazdik nyertek nekem játékokat, meg rögtön az első futamunk után kaptam egy sárga sípolós kutyát, ez lett az új kedvenc játékom. Gazdi esténként fel szokta rakni a szekrény tetejére, hogy „azért este 9-kor már ne sípoljak vele”.

A fődíj volt a legvonzóbb: egy igazi Mercedes. Na nem örökbe, csak egy hétvégére. Olyan sokan meg akarták nyerni, hogy az összes tombola elkelt.

Délután volt a kúszóverseny. Ezen háromkutyás csapatok indulhattak, én Jar Jarral és Nanával futottam. A kúszót imádom, egyáltalán nem hiányoltam a többi akadályt. Volt, aki igen, de ő is tök ügyesen megoldotta: átugrotta a kúszót.

 Közben persze folyamatosan füleltem, és azt hallottam mindenkitől, hogy milyen jól érzik magukat.

Este fél 6-kor kezdtünk el összepakolni. Még visszavittük a „cuccot” a suliba, aztán hazamentünk. És itt jött, amire nem számítottam: Gazdi MEGFÜRDETETT. Samponnal. Igen, amiatt a kis reggeli hempergés miatt. Tisztaságmániás. Nem is voltam nagyon büdös.

De mint igazán nagy egyéniség, felülemelkedtem ezen a hülyeségen, és nem balhéztam vele. Inkább elaltattam Kisgazdi2-t, és én is lefeküdtem aludni. Gazdi szerint jövőre is szervezünk versenyt. Részemről rendben van.

Gazdi szerint fontos, hogy elmondjam: nagyon köszönjük a segítséget mindenkinek, aki bármilyen formában részt vett a verseny szervezésében és lebonyolításában (nagyon sokan vannak, nem meri elkezdeni felsorolni, mert fél, hogy valakit kihagy). Köszönjük a támogatóknak a remek tombolanyereményeket. Hogy kik voltak ők, itt megnézhetitek: http://www.agility-debrecen.hu/daszekupacska/a-verseny-tamogatoi/

A verseny győzteseit itt találjátok: http://www.agility-debrecen.hu/daszekupacska/eredmenyek/

Ha Gazdi jól számol (olyat nem is tud) kereken tízszer állt DASzE kutya a dobogón.

Rengeteg kép készült, az alábbi linkeken megnézhetitek:

http://gallery.site.hu/u/Szofi0412/daszekup

https://plus.google.com/photos/103953351569185711752/albums/6062168000506856129

https://plus.google.com/photos/103953351569185711752/albums/6062307552040113089

Köszönet a részt vevő kutyáknak és gazdiknak. Örülünk, hogy eljöttetek és velünk voltatok.

Pacsi:

Drazsé

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.