DASzE-tábor

Ígéretemhez híven igyekszem beszámolni a DASzE „külön” táboráról. Merthogy ez is van, már évek óta. Na nem edzőtábor, hanem amolyan „eszemiszomvonyítok” némi túrázással körítve.

Idén némi izgalom is akadt, a banda tilosba keveredett, de megúszták, a zsaruk sem vitték el őket, és a híradóba sem kerültek be. Mondjuk nem tudom, miért mennek olyan helyre, ahol „tilosaz á”.

 Betti foglalta össze újfent az eseményeket:

„Az idei tábor is remekül sikerült. Egy hétvégébe sok mindent belesűrítettünk... amit csak lehetett. Szombaton reggel indultunk, hogy kihasználjuk az egész napot. Voltunk Tokajban, vettünk finom borokat a pincesoron. Bodrogolasziban megnéztük a román stílusú templomot, majd a helyi "büfében" ittunk egy kávét.

A Bodrog-parton megúsztattuk a kutyákat, és Rudi megugatta a harangot. Bizsu búvárkodott. Ezután megnéztük a megyer-hegyi "tengerszemet", útközben szedret ettünk, és igénybe vettük egy helyi kislány és kisfiú útbaigazításait. A kutyák itt is úsztak... vagy valami olyasmi... Megérkeztünk a szállásra, lestipistopiztuk az ágyainkat. Este Lajos finom lecsót főzött, szalonnát sütöttünk, söröztünk-fröccsöztünk.

Másnap kocsival átmentünk Hollóháza fölé, a László-tanyáig, innen túráztunk a Nagy-Milicre. Fotózkodtunk az országhatáron. Majdnem megáztunk, de aztán mégsem, viszont eltévedtünk, és hirtelen egy szögesdrót túloldalán találtuk magunkat, a kocsiktól 5 méterre. Fantasztikus csapatmunkával a kutyákat áttuszkoltuk a kerítés alatt, egymást pedig a kerítés fölött Kisebb-nagyobb sérülésekkel ugyan, de egészben értünk haza.

Katiék eközben odahaza bemenekítették a tűzifát, mivel leszakadt Pusztafalun az ég, és előkészítették a vacsoráravalót. Lajos és Imi nem kis munkájába került a tűzcsiholás, mert nyirkos volt minden az eső után.

Amíg a tűzre vártunk, Bence fantasztikus bűvész- és kártyatrükkökkel szórakoztatott minket, mindenkinek tátva maradt a szája. Aztán nekiálltunk paprikás krumplit főzni, amibe mindenki beleadta amije csak volt. Mind egy csöppig elfogyott, egy "szakácsnak" ez a legnagyobb elismerés! Közben előszedtük az emlékeinkből az összes népdal, nótát, amit annak idején tábortűznél énekeltünk. A szomszéd, aki este 10-kor állt neki fejlámpával fűkaszálni az udvarán, szolgáltatta hozzá az alaphangot. Utána még sokáig beszélgettünk az asztaloknál, úgyis ritkán van alkalmunk.

Másnap elég nehezen ment az összecihelődés. Bepakoltunk a kocsikba, szépen rendet raktunk, és elindultunk Füzérre. Nyugdíjas kutyáink a gazdikkal lent maradtak a parkolóban, a kis csapatunk pedig felmászott a várba. Sajnos a vár jelentős rész le volt zárva, mivel felújítják, így csak egy toronyba mászhattunk fel, de a kilátás innen is gyönyörű volt, ezért néhányan felmentünk. Fotózkodtunk, majd visszamentünk a parkolóba. Ezután Füzérradványban körbesétáltuk a Károlyi-kastélyt, a kutyák kicsit kitombolták magukat a parkban, majd indultunk hazafelé. Tokajban még vettünk egy kis "muníciót", végül mindenki épen és egészségesen, de elég fáradtan hazatért. Nagyon jól éreztük magunkat.”

Na persze, Betti nem mondott el mindent. Jazz viszont elmesélte, hogy ő a táborban szerelmes lett. Fanniba. És a gazdijaik nem támogatják ezt a kapcsolatot. Szóval az én drága barátom kicsit összetört szívvel került haza. Remélem, hamar kiheveri.

Mi meg kimaradtunk. Morogtam is Gazdival, magyarázkodott, hogy szabadság, meg lakásfelújítás, de engem ez hidegen hagy. Legközelebb megyünk, és kész.

Képeket szokás szerint hoztam, hogy láthassa ország-világ, milyen klassz banda van mifelénk. Leszámítva, hogy a gazdik beleszólnak a szerelmi életünkbe.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.