Bemutatkozások 4. - Ambrus

Bemutatkozós rovatunkban ma Ambrust ismerhetitek meg. A DASzE korelnökeként hatalmas tiszteletnek és szeretetnek örvend. Ha megengeditek, egyszerűen átadom neki a szót.

A teljes nevem Antalfalvi Alba Ambrus. Az ismerősöknek Ambrus, a családomnak Ambi, ha nagyon akarnak kedveskedni, akkor Ambicica vagy manapság már Öregúrnak is szólítanak.

A fajtámat tekintve, a fehér középuszkárok nemzetségébe tartozom. Már több mint 17 és fél éve kerültem családunkba. Előttem is voltak állatok, mert Gazdi már gyerekkorától mindig vonzódott minden csipogó, hápogó, nyávogó, úszkáló, izgő-mozgó élőlényhez és ezek szeretetét próbálta pedagógusként átadni a környezetének is. Így esett, hogy 5 hetesen a család mellett egy szigorú kandúr is kivette kezdeti nevelésemből a részét. Egypár macskapofon ellenére, én örök barátsággal emlékszem rá és neki is köszönhetem, hogy kisállatok barátja vagyok ma is. Történetemhez hozzátartozik, hogy a családban egyedül Gazdi akart kutyát. Szerencsémre ő nagyon, így egy szép napon egyszerűen hazaállított velem. A többiek megdöbbentek, amikor kijelentette, hogy én vagyok az ő kutyája. Persze amikor elkezdtem játszani, olyan cuki voltam, hogy mindenki elolvadt tőlem.

Ilyen cukiságnak nem is lehet ellenállni...

Az anyai családom hagyományát folytatva, nagyapám nyomdokaiban életem első 3 évében kiállításokon mutogatták szépségemet ahol szalagokat, címeket nyertem, de nem igazán szerettem, hogy csak állni, ülni lehetett, fésülgettek, én játszani szerettem volna mindig és mindenhol. Egy ilyen alkalommal láttunk egy izgalmas bemutatót ahol kutyák ugráltak akadályokon át, kúsztak, másztak… ez az, ez kellett nekem. Így ismerkedtünk meg Zsuzsival és az agilityvel - 2002 óta a gazdival együtt vezetik az egyesületünket - . Szerencsére Gazdi is így gondolta, hogy ez való nekünk és majd 4 évesen elkezdtem agilityzni.

13 év az agility pályán nagy idő. Majd 15 évesen, rangidős veteránként volt az utolsó versenyem a szarvasi agility táborban és még akkor is dobogón állhattam. Büszke vagyok arra, hogy nagyon sok hazai és külföldi versenyen álltunk Gazdival dobogón. Van valami agility statisztika, ami szerint 93 dobogós helyezést értünk el és ebből 41 alkalommal végeztünk első helyen. Eredményeinknek köszönhetően, amire külön büszke vagyok, 2002.-ben és 2005-ben elnyertük MAGISZ év párosa címet, 2x magyar IMCA válogatottként, nagy nemzetközi versenyen is képviselhettem a magyar agilityseket, ahol egyéniben 6. csapatban 4. helyet is magaménak tudhatok.

Ezt mind Ambi nyerte

Az ország legöregebb agilityseként, ma már csak látogatója vagyok az edzéseknek és a versenyeknek, mert Gazdi helyettem a jövő párosait oktatja. Büszke vagyok arra, hogy még ma is sokan megcsodálnak a bemutatókon, az óvodákban, iskolákban szeretettel vesznek körbe, és mivel Gazdinak habilitációs kutyakiképző vizsgája is van - a koromnál fogva már igaz, ritkábban - a gyerekekkel a foglalkozásokon együtt dolgozhatok, segíthetek még ma is nekik, hogy teljes életet élhessenek, és rajtam keresztül megszeressék és védjék környezetüket.

A képen Gazdi unokáival

Ha családi állapotomat kérdezik, azt hiszem elég csak annyi, hogy utódaim száma meghaladja a harmincat, jó ehhez életem párjainak száma 3 uszilány (Tea, Betti, Pamacs). Az utódaim közül meg kell említsem Maci fiamat, aki a Richter családdal a cirkuszi porond sztárjaként járja a világot.

Ma már a napjaim nagy részét pihengetéssel, alvással és rövidebb sétákkal töltöm. Egy-egy rövidebb kirándulásra még elkísérem a fiatalokat, de sajnos már a szemem, a hallásom nem a régi és a motor a mellkasomban is rendetlenkedik. Ami éltet még és erőt ad, a szeretet amivel a családom, a két és négylábú barátaim körbe vesznek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.