Mindenki „őszölt”…

…még én is. Sőt: ezúttal Gazdiék nélkül mentem hat napra ottalvós buliba.

Merthogy Gazdiék elutaztak, és olyan helyre mentek, ahova nem mehettem velük. Pedig telefonáltak többször is az érdekemben, de a szabály az szabály. Gazdi majdnem lefújta az egészet. Háborgott, hogy micsoda dolog ez. Úttörőtábor (az mi?) volt valamikor a hely, egy nagy erdő közepén, közel a Balaton, és nem lehet kutyát vinni?

 Végül PasiGazdi rábeszélte az utazásra, engem pedig elvittek Ritához. Gazdi napokon keresztül magyarázta, hogy „hatot kell ott aludni” meg ilyenek. Én meg nem értettem, miért magyaráz. Elvégre Ritánál nőttem fel, gyakorlatilag hazamegyek, ő meg itt aggódik. (Azt hiszem, jó is volt, hogy itthon kellett hagynia, legközelebb már nem ragozza ennyire túl.)

Szóval lepakoltak Ritánál a takarómmal és a játékaimmal együtt. Spuriztam be, vártak a csajok.

Gazdinak meg állítólag egész héten hiányoztam. Meg a Kisgazdiknak is. Bevallom őszintén, nekem igazából akkor tűnt fel, hogy milyen régen nem láttam őket, amikor Gazdi értem jött. Addig tökéletesen lekötöttek a csajok, a kerti vihánc, meg persze az is, hogyan tudnék Fontos közelébe jutni. Ő a másik pasi a falkában, és össze kellett volna mérnünk, kinek nagyobb a… Rita nem hagyta, azt mondta, megígérte Gazdinak, hogy egy darabban ad vissza. Szerintem attól félt, hogy megeszem Fontost. Elvégre nekem nagyobb.

Amikor aztán Gazdi befutott értem, és leesett, hogy egy hete nem vakart meg, nagyon örültem. Rohantam az autóhoz, beültem a helyemre. És a hazaúton végre ráfekhettem Gazdi cipőjére. Ahogy szoktam.

Nade mielőtt elérzékenyülnétek: amikor hazaértünk, FÜRÖDNÖM kellett. Skandallum.

Csak tisztálkodás után ellenőrizhettem le, hogy a deguk meg vannak –e még (meg vannak, a ketrecet se vertem le).

Este aztán bekucorodtam Kisgzadi2 ágyába, és akkor szusszantam egy olyat, amire Gazdi megkérdezte: hazaértél?

Eközben a DASzE-falka egy része (Jazz, Cash, Dice, Rudi, Bizsu, Molly, Bodza, Bogi, a legkisebb csapattagunk és Ambrus) a hegyekben dagasztotta a sarat. Vitték a gazdikat is, persze, kellett a kiszolgáló személyzet. Kúsztak-másztak, túráztak, bár a kétlábúak satnyák voltak és szenvedtek, a kutyák viszont élvezték a mókát.

Azt mondják, jó buli volt. Én is közöltem Gazdival, hogy legközelebb inkább valami ilyen őszölést tervezzenek, ne olyat, ahova nem mehetek.

Szerencsére összeveszni nem kellett vele, egyet értett velem abban, hogy többet nem hagy itthon. Én mondjuk tök jól elvagyok nélkülük, de ők nem bírják nélkülem.

Pacsi mindenkinek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.