Kutyajó Húsvét

2014.04.24. 21:34

Amikor Rebi és Amarok húsvéti versenyéről tudósítottam, azt ígértem, elmesélem, én hogyan töltöttem ezt a pár napot. Merthogy buli volt a javából, egy klassz helyen, ahol a kutyát is emberszámba veszik.

Gazdi már hónapok óta mondta, hogy ő utálja a Húsvétot (Húsvét=húst vesznek, nem értem, mi baja vele), és idén ki akarja hagyni az egészet, úgyhogy lépjünk le.

PasiGazdi persze rögtön szervezkedni kezdett (az örökös programfelelős), és kitalálta, hogy menjünk a Koppány fogadóba, Halápon. Nincs messze, az igaz, de van medencéjük (Gazdi dilije, hogy úszhasson), van szauna, beengednek kutyát, és ott a kalandpark, amit mindenképp ki kell próbálni. Szóval Gazdi felpakolt, és elindultunk.

Elég korán érkeztünk, a szobánk még nem volt készen, de nagyon kedvesen fogadtak minket. Még rá is szóltak Gazdira, hogy vegye csak le rólam a pórázt, én itt oda mehetek, ahova szeretnék. Tényleg így volt, csak oda nem mentem, ahova nem akartam. Pl. a medencébe.

Sőt: használhattam a konyhai lépcsőt, mert a vendéglépcső olyan fura volt, át lehetett látni a lépcsőfokok között, és ezért nem mertem felmenni rajta.

Miután felpakoltunk a szobába, és a Kisgazdik is letudták a csendespihenőt, kimentünk sétálni. Nagyon izgi szagok voltak az erdőben, rohangáltam, szimatoltam, és nagyon szerettem volna nyulat fogni, de gyáva nyulak voltak és nem jöttek elő.

Darazsat is akartam fogni, azt meg Gazdi nem engedte. Valamit magyarázott arról, hogy ha megcsípi a számat, nem fogok tudni enni se, de én ezt nem értettem. DARAZSAT AKARTAM! Végül rám tették a pórázt, hogy hagyjam már abba a vadászatot.

Amikor visszamentünk a fogadóba, Gazdiék fürödni mentek, meg szaunázni. Sokáig én is ott lebzseltem, de aztán megugattam az egyik vendéget (nem volt szimpi), és Gazdi felvitt a szállítóboxba. Ezen kicsit durciztam, de mire feljöttek a pancsolásból, megbocsátottam.

Estére már pont úgy ugattam az általam szokatlannak minősített hangokra, mint otthon, legalábbis amíg el nem dőltem a fáradtságtól.

Másnap pont ott folytattuk a mókát, ahol abbahagytuk. Jó, néha viselkednem kellett, de azért alapvetően mégiscsak buli volt.

Sokat játszottak velem (majdnem el is hagytam a labdámat), és mindig együtt voltunk. Jó, a reggelinél nem lehettem ott, de arról kizárólag a füstölt sonka tehet. Az a hatalmas, amit kiraktak. Gazdi persze észrevette, miben sántikálok (esküszöm, nem ellopni akartam, csak megnyalintani), és gyorsan elvitt a közelből.

Az utolsó nap volt a legunalmasabb. Nekem. Gazdi nyulat is látott az ablakból. Azt mondta, először azt hitte, én vagyok, olyan nagy volt. Hát nem tudom. Hogy lehet egy tapsifülessel összekeverni ENGEM… Minden esetre a nyúlról lemaradtam.

A délelőtt folyamán meg annyit csináltam, hogy Gazdiékat néztem, amint mindenféle köteleken-oszlopokon-függőhidakon egyensúlyoznak. Dögunalom. Kisgazdik irtó ügyesek voltak, mindannyian végig tudtak menni a nekik kijelölt kalandpályán.

A felnőttek…khm…végül is a pálya ¾-ét megcsinálták. Fújtattak. Gazdi azt mondta, ilyet többet nem csinál. Hehe, dehogynem. Ismerem. Meg azt is mondta, hogy tele van kék-zöld foltokkal. PasiGazdi meg alig bírt járni két napig. Puhány banda. Napokig tartott, míg kiheverték a kalandparkozást.

Én is aludtam két napig, csak enni meg sétálni keltem fel, de ez csak amolyan természetes fáradtság volt…

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://agility-debrecen.blog.hu/api/trackback/id/tr546082665

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása